Évek óta járok gokartozni, de eddig sosem volt rendszeres, periodikus esemény, fix arcokkal.
Tavaly már közel voltam, hogy elinduljak egy amatőr bajnokságban, de valahogy nem úgy jött ki a lépés, az időpontok se voltak jók, hétvégéket nem akartam beáldozni, ezért ejtettem a témát. Idén viszont mielőtt elgondolkozhattam volna rajta, már jött is megkeresés, hogy zárt, meghívásos alapú bajnokság szerveződik, jönnék-e?
Hát persze, hogy jönnék, de először nézzük át a dolgot, pontosan miről is lenne szó!

Az alapkoncepció az, hogy bérgokart pályákra látogatunk el az országban, és az ottani gépparkkal versenyzünk. Legelőször nem voltam oda az ötletért, mert bizonyos pályákon a bérgokartok szerintem gyengék, így nem elég élvezetes a csapatás, vagy túl nagy köztük a különbség, hogy összehasonlítható eredményt adjanak.
Nem zárkóztam el azért a dologtól, főleg mert a rendszeres "bajnokság" izgalmassá tette már a gondolatot is.
Elkezdtem szétnézni a résztvevők között: ex-Formula Student csapattagok, RedBull F1 alkalmazott. Nyeltem egy nagyot és azt gondoltam, hogy ilyen arcokkal még ha lábbalhajtós kocsival versenyeznénk az is jó lenne.

Maga a bajnokság novemberig tart, havonta rendezünk egy fordulót. A versenyeket mindig hétköznap délutánra időzítjük, még akkor is, ha vidékre kell menni, így a hétvégék mindig szabadok és a pályákon sincs tömeg.
A lebonyolítás 4*10 perces futamokból áll az egyszerűség kedvéért. Gyakorlás, Időmérő, Verseny, Fordított rajtrácsos verseny. Nem sok egy alkalomra, de talán elég lesz, és sok időnket se viszi el. Mindezek mellett így iszonyatosan költséghatékony, kb 10.000.Ft / alkalom, plusz ugye az üzemanyag a vidéki helyszínekre.

Eljött az első verseny, mivel még március volt ezért zárt "csarnokos" helyre szerveződött, és ez lett a győrzámolyi Gokartmánia. Próbáltam készülni előre, megnéztem néhány videót, hogy mire számítsak. Hát semmi jóra!
Szűk visszafordítók, csúszkálós burkolat. Nem számítva, hogy a többiek gyakorlottabbak, nekem saját extra ballasztommal is meg kell küzdjek, így az esélytelenek nyugalmával, boldogan öltöztem be, csak nem eléggé.
Irtó hideg volt, kb 2-3 C° és egy fűtetlen csarnok csak a széltől véd. Ja persze, de a menetszéltől semmi se véd, szerencsém, hogy dobtam be egy kesztyűt, így is majdnem lefagytak az ujjaim.

Az első menet a pályával való ismerkedésé volt, többen szűzen érkeztünk, de látszódott ki az, aki nem először küzd a műgyantával. A tapadást nagyítóval kellett keresni, ami a visszafordítókban volt igazán necces. Tempótól függően az alul- és túlkormányzottság között átmenet nélkül estem-keltem. Érezhetően nem találtam a rendes kanyarbemeneti tempót, sem azt honnan nyomhatok újra padlógázt. Bérgokart pályán ilyen élményem még nem volt, és ettől lett az egész marha érdekes.
Az első cirka 10 percet azzal töltöttem, hogy megtanultam a pályát és szomorúan konstatáltam minden egyes hajtűben az időveszteséget. Érdekes módon a többi kanyarra hamar ráéreztem és ott jó is volt a tempóm. Sőt, kifejezetten élveztem a kissé sodrósabb nagyobb ívű tempós részeit a pályának.
A gyakorlás után megnéztük az időket, a legjobbhoz képest 2-3 másodperc hátrányom volt, ami irtósok, de látva az élmezőny pályarutinját nem vert a földhöz a dolog. Szerencsére ez nem az F1 és a srácok az időmérő előtt adtak pár tanácsot, amit igyekeztem gyorsan elmenteni és reméltem adaptálni is tudom majd. Úgy tűnik bejött a dolog, érezhetően javultam a második menetre így a kanyarokban nem dobtam el annyi időt és ami nekem fontosabb: dinamikusabbnak is érződött a menés.

Amikor autózom az élményt tartom elsődlegesnek, és nem az időket, végsebességeket. Ezért is szeretem az erősebb gokartokat, ha már kimegyek a pályára akkor legyen érezhető gyorsulás, az egyenes fele ne arról szóljon, hogy próbálom összekaparni a tempót. És ezen a pályán esélyem se volt erre, ha nem figyelek a kanyarokon átvihető tempóra. Szinte csak az lebegett a szemem előtt, hogy azt a 3 darab fránya kanyart hogyan tudom megregulázni. És megreguláztam! Az elsőhöz képest csak 1 másodperc lett az elmaradásom, magamhoz képest pedig majdnem 3-at javultam, és nem is lettem utolsó! Király!

Még a gyakorlás előtt lefixáltuk, hogy mindig véletlenszerűen választunk gokartot, de korábban használtba már nem ülünk vissza, így próbáljuk a gépek közti különbségeket kompenzálni. Így az első versenyre mindenki újra kezdhette a barátkozást a géppel.

A versenyeket gördülő rajtból, 1 felvezetőkörrel, libasorban kezdjük. Valószínűleg ez a legigazságosabb és a legkevésbé veszélyes is. Maga az elrajtolás egész profi volt, helycsere nemhogy itt, de a futam alatt sem nagyon történt. Elég szűk a pálya, volt pár bevetődős manőver, de én nem kockáztattam, ugyanis már a szervezéskor kiemelt fontosságú volt, hogy vadbarmokat nem hívnak, ez nem roncsderbi.

A fordított rajtrácsnál már izgalmasabb volt a dolog, itt nem annyira értettük meg egymást és kicsit szétnyúlt a mezőny, de az utolsó körökben rendesen izzadtam. Klasszikus versenyhelyzet, gyorsabb vagyok az előttem haladónál, de annyival azért mégse, hogy állva hagyjam, cserébe 2 rakéta tapad mögöttem. Végül egy majdnem előzés, kicsi kocc után rakéták el, én meg kulloghattam utánuk. Ott hirtelen nem esett jól a dolog, és nagyon próbáltam feljönni rájuk, de visszaelőzni nem tudtam. Mikor leintették a futamot már azt sajnáltam, hogy elment ez a 40 perc, és nem kezdhetjük elölről.

Átbeszéltük az eredményeket, a főszervező kiosztotta a pontokat, és szép lassan elindultunk haza. Az autópályán se tudtam letörölni a vigyort a képemről, mert idén amúgy sem gokartoztam még ennyit, de a legjobb, hogy nagyon jól sikerült a délután és jófej srácokkal ismerkedtem meg. Biztos, hogy nem fogom megbánni, hogy becsatlakoztam, csak bírjam kivárni a következő versenyhelyszínt... ami kültéri lesz!