Régóta motoszkál bennem, hogy vajon másokat érdekelné-e az amivel foglalkozom, vagy amiket átélek...
Szerencsére sok hasonló érdeklődésű emberrel hozott össze sors így velük nagyon sokat beszélgetünk és tevékenykedünk is. Lehet, hogy ez nem is a sors, hanem az, hogy nap, mint nap a hobbijaimmal kelek és fekszem? Az autók, a fotózás és az utazás imádata annyira kitölti a mindennapjaimat, hogy akaratlanul is ebbe az irányba sodródom, így ismerkedek, és bizony néha meglepő dolgokkal sikerül találkoznom.

Nem is maguk a dolgok a meglepőek, mert könnyű róluk olvasni a neten, de hogy ezek velem történjenek?
Nincsenek nagy forrásaim, apu nem vett nekem BMW-t a tizenyócadikra', így korábban már az is nagy szám volt, amikor a morcos 3-as Golffal rángattuk a kézit, ha leesett a hó. Visszanézve sem tűnik gáznak, sem pedig gagyinak. Akkor az volt, mi élveztük (a Golf mondjuk nem), valakinek ilyen sem jutott sajnos.

Azóta pedig  napról napra történik a csoda. Hiszem, hogy a lehetőségek, amiket kaptam eddig, nem a véletlen műve, de nem is dicsekedni szeretnék vele, hanem megosztani.

Megosztani írásban, képekben. Megosztani személyesen. Talán ez majd arra inspirál másokat is, hogy ne csak fogyasszák a tartalmat, és üljenek a gép előtt, hanem igenis vágjanak bele az álmaik megvalósításba, persze ki-ki a saját lehetőségei szerint.

Hányan és hányan vágyunk egy-egy híres ember aláírására, kézfogására, 1 percnyi beszélgetésre.
Ott vannak az általunk csodált autók, motorok, számítógépek, fényképezők, amiket valószínűleg sosem kaparintunk a kezeink közé, mert ritkák, drágák. Mélyen tudjuk, úgy sem tudnánk kihasználni.

Számomra az autók a legvágyottabb anyagi dolgok. Nem is birtokolni, inkább megszagolni, megtapogatni, kipróbálni... mindegy, hogy csapatós járgányról, vagy egy lassan krúzolós gépről van szó, minden félét megkívánok hangulatnak, tájnak vagy évszaknak megfelelően.
Ilyenkor persze eszébe jut az embernek, hogy ott vannak az autós újságírók, akik élete csak játék és mese: tesztautóból versenypályára, autóshow-ról mediterrán szigetekre utaznak és közben a világ összes autóját kipróbálják. Császárság! Csak sajnos nem lehet mindenki újságíró, és nem is biztos, hogy az a legpontosabb cél.

A sok-sok inger megszűrése után rájöttem, hogy egy ekkora belső elvárásnak nem lehet megfelelni, és nem is reális. Szerencsém volt, mivel a barátaim, ismerőseim mindig is jó irányba húztak, és amire lehetőségük volt, azt megosztották velem is. Gokartok, Impreza WRX, M3-as Bömbi. Teherautók, 1.3-as Swift és ezek között elhelyezkedő gépek közt sok minden megvolt. Mondjuk az étvágy nem csökkent, de próbálom leszűkíteni az étlapot és tervezni a fogásokat.

Így jutottam el mára oda, hogy nem görcsös akarás vezet, hanem igyekszem tudatosan tervezni a következő lépést. Most például a következő az elektromos versenygokart kézifékének befejezése.
Hogyan jutottam ide, és miért kell egy (elektromos) gokartra kézifék? Az nem 5 perces mese, de szívesen elmondom azt is, szépen sorjában...