Verdák, Motorosport, Tech

Thor kalapácsa: Chevrolet Suburban V8

Amcsi verdák 01

2018. május 09. - ZenoLD

Mindig is tettszettek a böhöm amerikai autók. Hosszúak, szélesek csak úgy terpeszkednek az úton. A terepjáróik, pickupjaik és SUV-jaik még jó magasak is, és amilyen túlméretesek, annyira feleslegesek is szerintem. Éppen ezért nem is terveztem ilyen autót használni legutóbbi utazásomkor.

suburban_01.jpg

A bérlés intézésekor azért mocorgott bennem a kisördög, hogy "mi lenne, ha" de elvetettem, mert kipróbálni biztos izgalmas, de 5-6 napig többször városban is használva nem láttam elég praktikusnak. Apropó praktikum, éppenséggel egy Ford Mustang (or similar - standard sportscar) ikonjára koppintottam, mert sikerült ismét egy kihagyhatatlan ajánlatot találni. Konkrétan 20%-kal volt olcsóbb a Mustang, mint egy közepes méretű random szedán az adott intervallumra. Sokáig nem is kellett magamat bíztatni, 5perc alatt megvolt a rendelés és fizetés. Azért döntöttem az előre fizetés mellett, mivel nagyon közeli volt az utazási időpont így nem féltem, hogy törölni kellene a foglalást és meglepő módon nagyon rugalmasnak írták le a módosítási és lemondási feltételeket. Szerencsére ezt nem kellett kipróbálni.

Szokásos autóbérlési mizéria, hogy a helyszínen kiderül nincs ilyen autó, vagy várni kell, illetve, hogy megpróbálnak valami jobbra rábeszélni, természetesen nagyon jutányos áron. Extra biztosítás meteorzápor esetére, vagy egy teljesen indokolt upgrade 2 főnek egy 7 személyes autóra. Ezeknek aki akar az bedől, még lehet, hogy jól is jár, vagy jobban érzi magát tőle. Szerencsére a megtépázott flottából ránk nem akartak tukmálni semmit, így is gondban volt az amúgy iszonyatosan kedves és rugalmas hölgy, hogy milyen autót adjon. Voltak kisebb négyajtósok, egyszerű SUV-ok meg egy kicsit bicebóca, elhanyagoltnak tűnő kabrió Mustang, arra nemet mondtam egyből. Volt két menőbb SUV egyből a vendégtér közelében, és ha nagyon nem ragaszkodom a sportkocsihoz, elvihetem valamelyiket, de inkább a Ford Explorert, mert az a kisebb. V6, benzin, uncsi bodega. Rákérdeztem, hogy van-e autó "rendes" motorral is. Mosolygott a nő, hogy hát a másik SUV az V8. Majd egy méterrel lógott túl az Exploreren: Chevrolet Suburban. Bátorított, hogy nézzem meg mindkettőt és döntsek. Így lett a Mustangból a gördülő nappali és az országúti suhanásból tétova hajókázás.

suburban_05.jpg

Nem fájt a szívem, kicsit még örültem is, hogy kipróbálhatom. Ezt dobta a gép.
Gyorsan megismerkedtünk hát a szinte szalonból érkező kocsival, még csak 6000 mérföld volt benne. Ehhez mérten makulátlan volt az egész autó. Elöl kényelmes fotelek elektromos kezelőszervekkel. Könnyen magára szabhatta az ember, egyedül a fejtámla volt manuális, de azért ne legyenek ekkora igényeink. Látszott, hogy nem az alsó ligában játszik a típus, amerikai mércével prémium, európaival is elég menő kialakítású volt. Nem szokásom a burkolatok kopogtatása, meg zongoralakkozás, itt mondjuk nem is volt esély rá. Tetszett.

Ami egyből feltűnt az első tolatásnál a kamera és radarrendszer, amire bátran tudtam és kellett is támaszkodni, főleg amíg össze nem melegedtünk. Mivel nem akartam a parkolóban éjszakázni ezért nem nézegethettem tovább, uzsgyi ki a főútra, irány a vidék. Nem is lett volna szükség a hosszas ismerkedésre, mivel a péntek délutáni New York közeli dugóban 3 órát sikerült gombok nyomkodásával és a fékpedál felületének gyengébb-erősebb taposásával tölteni. A harmadik vagy negyedik autópálya váltáskor már a gázhoz is hozzáérhettem, hogy egy kicsit morogjon a távoli pingpongasztal és végre meghalljam a motor hangját. Nemcsak a motor, de az egész autó (szoba) selymesen bár kicsit tohonyán tette a dolgát. Meglepően könnyen lehet terelgetni, és nem csak a fizikai erőszükségletre, a kormány és pedálok pozíciójára gondolok, hanem a helyét is egyszerű belőni a sávban. Szinte gyerekjáték. Hogy miért emelem ezt ki? A hossza 5.7, a nyers szélessége tükrök nélkül 2.05, a magassága pedig 1.9 méter. Ez egy több, mint 2600 kilós tank.

suburban_02.jpg

Csakúgy faltuk a mérföldeket, és a legtöbb szolgáltatásával csak menet közben ismerkedtem meg. Az ülést különböző irányokból rezgető mechanizmus például a lehetséges veszélyekre hívja fel a figyelmet. Ha tolatás közben balról érez valamit a radar, az ülőlap bal oldala rezeg. Ha a ráfutásgátló szerint mindjárt csatt, az egész ülés rezeg. Először fura volt, mivel nem is tudtam, hogy létezik ilyen, mókás dolog, de a sajátomba nem kérném. A 10 hangszórós Bose rendszer jól szól, van mélye rendesen, a hangerő bőven elég. Simán ellennék vele, de nem mondanám kiemelkedőnek, mondjuk nem is kell stúdiót építeni autóba. A navigáció meglepően okos darab, magától értetődő a használata és minden kis lyukba, földútra, farmocskára eltalál, nem ilyenek a korábbi tapasztalataim a beépített egységekkel. Utólag kíváncsiságból végigolvastam a gyári brossúrát, hogy mit hagytam ki, és persze, hogy voltak funkciók amiknek a közelében se jártam. A gyakran használt kapcsolók közül egyedül a hátsó ablak spricnijét kellett egy rövid ideig keresni, vagy 5 másodpercig.

suburban_06.jpg

Ami a legmeglepőbb volt, hogy mennyire nem kihívás egy ilyen autót belakni. Másnap már a világ legtermészetesebb dolga volt behuppanni a hegyomlásba (ilyen fehérben inkább lavinába), és úgy használni, mint egy normál rohangálós autót. A könyöklőbe rejtett tároló viszont veszélyes. Simán elnyel egy kisebb hátizsákot is, de a probléma, hogy szinte kérlel, tegyél bele valamit. Aztán pakolsz bele, meg még pakolsz egy kicsit, és félig sincs még, de az tuti, hogy már semmit sem találsz meg benne, csak csatlakozókat, mert azzal dugig van. Bár nem volt szükségem a 10 darab töltőpont egyikére se, de mindenhol belebotlani az utastérben. USB, 12V, 110V-os csati mindenhol. A hátul ülőknek külön klímapanel, alsó-felső befújás, fej feletti monitorok, HDMI. Ebben jobb hátul rosszgyereknek lenni, mint apu-anyunak elöl.

suburban_08.jpg

Bemászni nem vészes a harmadik sorba sem, de öreganyámat már nem száműzném oda, és felnőttnek már csak muszájból adnék ide helyjegyet. Ebben a kivitelben ráadásul 8 székes (2-3-3) kialakítás volt, ami praktikus lehet, de nem kényelmes egy Chichago - Los Angeles úton. Magamnak 7 üléses változatot konfigurálnék, így a második sor is foteles lenne, kicsit több levegő és hely maradna a hátsó sornak, ahová így sem ültetnék kettőnél több elítéltet. Amúgy a fapados változatot lehet 9 üléssel is kérni, na az már túlzás.

suburban_07.jpg

Ha megtaláltad a helyed, akkor indul a mozi, bár én még mindig inkább a tájat preferálom, főleg hogy tényleg nagyon kényelmes utazóautó. Kicsit támolyog az úton, nekem ez volt az egyetlen zavaró pont sofőrként. Lehet, hogy túl ballonosak a gumik, vagy ekkora testből nem tudtak mást kihozni, mindenesetre szerintem egy Transit jobban egyenesben tartható, pedig az se kis autó. Utasként ez állítólag nem feltűnő, vagy zavaró úgyhogy lehet csak nekem akadt be a sok apró kormányzási igény. Tényleg, mint a filmeken: nyílegyenes út, vetített háttér, de a kormányt folyamatosan tekerészni kell, hogy bent maradj a sávodban.

suburban_04.jpg

Ha már a kanyarodásnál járunk, egyik kedvenc típusomból elég sokat látni az utakon az USÁ-ban is. A nagy dögök mellett néha teljesen elvesznek a kis MX-5-ösök, de hősiesen tartják magukat. A fenti képen remélem látszik, hogy a motorháztetőig sem ér fel a kis lila tuning MX. Egyik lámpánál mellé is tudtam állni, gondoltam megszólítom, de azt hitte gyorsulni akarok vele és kilőtt a zöldnél. Nagyon sajnáltam végül a szitut, de lenyomtam, mint a rajzszöget. Szégyenben nem maradhattam, de mire újra összefuthattunk volna, lekanyarodott. Nem maradt viszont el a dicséret, beparkolt mellém egy pickupos arc, aki végignézte a spontán negyedmérföldest és egyértelműen tetszését nyilvánította ki a teljesítményt illetően. És tényleg megsüvegelendő az autó dinamikája a nagy tömeg és automata váltó ellenére, ha kell villant.

suburban_03.jpg

Ezen kívül amúgy igyekeztem kulturáltan viselkedni az utakon, és ez mások részéről is általában várható volt. Így elég eseménytelenül, de nyugodtan lehetett autókázni és nézelődni. Találtam is egy szuper autósmozit, ahová csak próbából bedugtam az autó orrát. Elég rendben volt, aznap is volt vetítés, de úton-útfélen nem lehet csak úgy órákat vesztegelni. Az egész utazásra elmondható, hogy pihenten és nem elgémberedve száll ki az ember egy ilyen autóból, és főleg vidéken ahol az F350-es szörnyek elég gyakran előfordulnak jó a biztonságérzet.
Ennek viszont ára van. Még a 180-190 Ft-os benzinár mellett is nagyot néztem az első tankolásnál. Még 1/3-ig sem ért le a mutató, gondoltam telelököm, ki tudja merre vetődök, jó az ha van nafta. A számláló úgy pörgött, mint ha nem lenne holnap. Bő 20 gallonnál állt meg. Gyors fejszámolás után a szívemhez kaptam, az majd 80 liter! Ebben mekkora a tank? Hogy autókáztam el ennyi benzint?

img_20180430_183548_hdr.jpg

A tank, mint kiderült 120 literes, és városokkal, dugókkal, autópályán, országúton lenyomott majd 1000 mérföld csónakázás után valódi vegyes fogyasztásra 12,25 liter / 100 km jött ki (19.2 mpg). Ez egy irtózatosan jó érték figyelembe véve, hogy ez egy 5,3 literes V8-as benzines monstrum. A bibi ott volt, hogy míg szépen ringatóztunk érzésre a mérföldek kilométerekké rövidültek, így a hármassal vagy négyessel kezdődő értéknek nem is tulajdonítottam nagy jelentőséget a számlálón, pedig az 1,6-os szorzó azért ott van! 400 mérföld pedig barátok közt is majd 650 km, így  a 80 liter nem egetverő érték.
Persze, van 1-2 trükk a tarsolyában. Részterhelésen csak 4 henger jár, mutatja is szépen a kijelzőn, hogy olyankor egy V4-es, ha lepadlózza az ember egyből átugrik V8-ba és megjön a hangja is. De nem mondanám, hogy óriási dolog vele szaggatni az aszfaltot, veszi a lapot, de nem ez a rendeltetése. Van ereje, megy át mindenen, érzésre tényleg nincs megállj, ezt tudja.
Az élményfaktor ezzel az autóval sokkal inkább maga a gép és a tespedés, mert ilyen dögökben bankrobbantás nélkül csak ilyenkor lehet megmártózni. Ez egyben azt is jelenti, hogy a termék jól sikerült, mert az utazás maximális komfortban zajlott, és a végén elég rossz volt kiszállni belőle és otthagyni a telepen. Jól összebarátkoztunk a kis telekjáróval, harmadik autónak el is tudnám képzelni. Lehúzni a (nemlétező) hajót a Balcsira, egy trélerezés a Kakucs-ringre, sógorékhoz menni síelni és mindezeket 6-7 emberrel, csomagokkal szerszámokkal ha kell. A gondolataim végül is ugyanoda vezetnek ki, így a próba után mint előtte: szuper gép, jó élmény, de irtózatosan felesleges. Ez az, amit Amerika nagyon tud, a felesleges élvhajhászás, mégis milyen jó!
Az én fejemben valahogy úgy fog megmaradni, mint a megélt, igazi amerikai álom.

suburban_09.jpg

 

ui.: Már majdnem kiraktam a posztot, amikor beugrott, hogy Winklernek volt egy hasonló írása. Gyorsan kerestem kicsit, és persze, pár éve egy használt Suburbant tesztelt itthon, ha valakit érdekel a típus történelme, és mi változott 20 év alatt a kocsin, olvassa el!

A bejegyzés trackback címe:

https://apexnews.blog.hu/api/trackback/id/tr5613902928

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Burgermeister 2018.05.10. 05:52:29

inkább az előtte lévő mx5. :)